Klinikai karriert építhetett volna a szegedi Nagymihály Sándor, ám ő klasszikus, betegközpontú gyógyításra vágyott. Amikor 1968-ban kijelölték neki a Dóc, Sándorfalva, Homokpuszta körzetet, úgy érezte, ugyanolyan szolgálatba küldik, mintha Afrikába költözne. Ő az alsóányási, a Csikó-járási és a Kóti-dűlői tanyák ellátását is élvezetes feladatnak érezte. Most, 68 évesen azt mondja: érzi, szeretik, és dolga van még, ezért tartja meg a praxist a nyugdíja mellett. Meg mert senki nem akarja átvenni tőle. Egyedül kezdett, 6 ezer beteget vitt, 35 évig ügyeletet is ellátott, most 2200 páciensre van gondja. Egyetlen napot nem hagyott ki a munkából, csak szabadság miatt; 1968 óta több mint 880 ezer beteg fordult meg a keze között. Ez olyan sok, mint Csongrád és Békés megye teljes lakossága együttvéve. Ő sosem számolta.

Az alkoholizmus súlyos problémát jelent a társadalomnak

Azt viszont figyeli, hogy a családoknak a nagyszülők fiatalkorában lépett az életébe, most pedig már az unokákat is ő kezeli. Korábban kezdi inkább a rendelést, hogy mindenkire szentelhessen legalább 20 percet. Felesége nyugdíjas fogorvos, négy fia közül egy követte a pályán. Az élet hozta, hogy mivel az ivás súlyos probléma a páciensei közt, a doktor specializálta magát alkohológiára. Tudományos módszerrel házi elvonókúrát tart a legnagyobb diszkréció mellett és a családok segítségével. Megkapta érte az USA alkohológiai intézetének diplomáját. A doktor időskorra vonatkozó kutatásokat is végez, életre hívta a százéves életkorért alapítványt. Nincs ilyen matuzsálemi korú lakója a városnak, de Nagymihály Sándor célul tűzte ki magának és mindazoknak, akik vállalják az egészséges életmódot és mozgást.

(Forrás: Hírkereső)

Szóljon hozzá a fórumon!